Bő 20 éve nem jártam igazi bridzsklubban. Főleg azért, nehogy megfertőződjem. No nem a vírustól, hanem a versenybridzstől. Ezért némi izgalommal léptem be a Hegyalja úti Budai Bridzs Klub előterébe, hogy tudósítsam a Bridzsélet olvasóit a vírushelyzetről. Azaz csak léptem volna, mert Csurgai Márta, a klub vezetője azonnali útmutatót adott, milyen sorrendben kell elvégeznem néhány kötelező feladatot. Lábtörlés, egy lépés előre, újabb lábtörlés, balra fordul, kezet fertőtlenít, visszafordul, belép, újabb lábtörlés. Miután a sorrendet kifogástalanul abszolváltam, Márta kicsit mentegetőzött a procedúra miatt, és ugyan nem mondta, de a szeméből láttam, hogy a tízes skálán kilenc egész nyolc tizedet adott a gyakorlatomra. Ezután újabb meglepetés ért, mert azonnal a kezembe nyomott egy pánttal és plexivel ellátott fejre tehető védőpajzsot, azzal a megjegyzéssel, hogy örökbe adja nekem. Megköszöntem, felpróbáltam, és mivel hegesztő még úgyse voltam, annyira megtetszett, hogy egész látogatásom alatt le se vettem a fejemről, mert kicsit sem zavart, ellentétben a villamoson hordott maszkommal, melyben necces a levegővétel. Ez a felszerelés egyébként nem kötelező viselet a klubban, ki-ki maga dönti el, hogy felteszi-e.
